Karcsi egyfolytában úton van. Izeg-mozog, mindig csinál valamit. Leginkább az őrületbe kergeti szegény szüleit. Olyan mint a nikkelbolha, ha letesszük valahová, fél pillanat múlva már pattan is fel a feneke és mászik valami nagyon izgalmas dolog felé. Ez a dolog rendszerint a lépcső. Fel akar rajta mászni. Illetve felmászás nélkül is izgi, mert lehet mellette álldogálni. Ma fel is mászott rajta. Azt nem láttam, mikor az első lépcsőfokot legyőzte, de a másodiknál már mögött álltam, hogy elkapjam, ha szükséges. Ugyanis simán visszaül mászás közben a levegőbe.
Hétvégén magára borított egy nagy cserepet az első lépcsőfokról. Már a múlt héten is elkövette ugyanezt, de én visszatettem a virágot, mondván, hogy kétszer ugyanott... Hát ő még egyszer megpróbálta. Most rosszabbul járt, mert ráesett a nagy kaspó, a feje, teste pedig csupa föld lett. Virágfölddel volt tele a szeme, szája, orra. Miki teljesen kétségbe esett mikor meglátta. Szegénykét kellett vígasztalgatnom, míg Apa Karcsit próbálta letisztogatni. szerencsére nem gyulladt be a szeme. Remélem, hogy megtanulta a leckét. Szabi mindenesetre igen. Eltette a cserepet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése