Ma reggel Karcsi a mi ágyunkban cicizett és dolga végeztével kiabálni kezdett. Én hogy lecsendesítsem (ó, naiv együgyűség!) a szám elé emelt ujjal pisszegtem neki. Erre ő is a szája elé emelte picike ujját és sziszegni kezdett. Majd jókat kacagott saját magán. Tündéri volt. Bár csendesebb nem lett.
Tegnapelőtt fejlesztő játék gyanánt összeöntöttem neki csaavart tésztát és babszemeket válogatni. Adtam neki két tálkát is hozzá. Azt hiszem ez a feladat még nem volt számára teljesen érthető, nem válogatta őket szét, de a csipegetés-pakolászás nagyon tetszett neki. Próbáltam közben elmondani, hogy miket is válogat.
- Ez itt tészta. Ez meg itt bab.
Erre felcsillant a szeme és elkezdte "énekelni" a Bob, a mester zenéjét. :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése