Úgyhogy bedobtam a közösbe a sátorban alvás nemes gondolatát. Persze a fiatalok rögtön kapva kaptak az alkalmon.
Miután Apa felvilágosított, hogy a kert tele van hangyabollyal illetve hogy a hangya be tud mászni a sátorba, úgy döntöttem más alternatívát kell találni a sátorverés helyül a kert helyett. Így sátoroztunk végül elég amatőr módon a teraszon.
Épp a kánikula kellős közepén jártunk, így nem igazán fáztunk éjjel. Sőt a sátor kifejezetten meleg volt. De a fiúk nagyon jót aludtak.
Én persze már kevésbé. Hol Miki, hol Karcsi rúgott fejbe. Arról nem is beszélve, hogy mikor épp elaludtam volna végre Karcsi felült és megkérdezte: - Neked is jó itt, Anya?
:) Hát, nem épp úgy éreztem.
Végül reggel jól ébredtünk és elmondhattuk mindhárman, hogy túl vagyunk életünk első sátorban alvásán.
1 megjegyzés:
Jaj de jó! Akkor jövőre megyünk együtt sátrazni?????:))))
Megjegyzés küldése