Karcsinak kiesett az első foga!
Egy-két hete már mozgott neki.
Épp evett és nagyon fájdalmadan felsírt közben. Mondtam neki, ne is törődjön vele. Pityeregve megtörölgette és evett tovább, de a következő falatnál megint sírva fakadt. Azt javadoltam, szedje ki. Elkeseredve állt neki, de aztn boldog mosollyal még mindig csupa könny arccal mondta: kijött. És egy icipici fogacskát tett le az asztalra. Nagyon édes volt. Látszott, hogy örül és büszke magára.
Reggelre még a Fogtündér is meglátogatta. Azt a boldog nevetgélést!
Imádom! Kis fogatlan manócskám.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése