Babaúszás

Pénteken babaúsztunk.
Eredetileg úgy terveztük, hogy csak a fiúk pancsiznak. Ennek több oka is volt. Egyrészt a lustaságom, másrészt az, hogy nyolc baba és minimum ennyi szülő próbált helyet keresni magának a vízben. Ám Miki változtatott a programon.
Három hete éktelen sírásba kezdett, mikor én mentem be vele a vízbe, és egyre csak az apukáját követelte, integetett neki és mutatta, hogy menjünk ki a vízből. Arra gondoltunk, hogy bizonyára nem érzi magát biztonságban velem. Ezt látszott igazolni az is, hogy két hete is Szabihoz húzott inkább. Most viszont Apával kezdett el sírni, amint a medence mellé értek. Gyorsan rohantam átöltözni és már csobbantam is mellettük. Miki - látva, hogy teljes a létszám - megnyugodott. Olyannyira, hogy a fölöttébb utált háton fekvést is tűrte és merültünk is vagy hatszor mindenféle sírdogálás nélkül.
Ki érti a mai fiatalokat ?!