Látlelet, avagy "Miért is van a gyermek jobb orcáján egy nagy lila folt?"

Áldozat:
B. Miklós kiskorú
Tettes:
Fenyőfa dohányzóasztal
Esemény:
B. Miklós kiskorú édesapja - nem túl bölcs - példamutatását követve úgy érezte, az lesz a legjobb számára, ha lila színű harisnyáját lába helyett fejére húzza. Mivel fent nevezett gyermek ezen tevékenység közben alsó végtagjaival rálépett az ominózus ruhadarabra, egyensűlyából kibillenve orcájával illette az asztal szélét. Az eredmény a képen látható.
(A szörnyűség pár napja következett be, így a folt már veszített bájos lila színéből. És a fénykép sem lett az igazi, mert az áldozat nem volt hajlandó nyugton maradni.)

Hiszti

B.M. úr mostanában igencsak hisztis lett. Kifelé az idegeneknek mutatja, hogy ő milyen kis bájos meg nyugodt, de itthon...
Reggel ébredés után még egész kis cuki, de az idő múlásával előtör a hiszti is. Lóg rajtam, vinnyog, toporzékol és ha megfogom, akkor hanyatt dől és feszíti magát. Addig jó kisfiú csak igazán, amíg kint vagyunk. Úgyhogy mostanság délelőtt és délután is vagy sétálunk vagy az udvaron teszünk-veszünk. Ez igazából nem is olyan rossz, mert legalább foglalkozok a kerttel is. Apropó kert... Miki tegnap megmutatta a salátát. Aztán a másik salátát is. Aztán begyalogolt az egyik ágyásba, hogy a harmadikat is megmutassa, de arra persze nagyon vigyázott, hogy a kis "kerítésem" - amit pont azért tettem oda, hogy őkelme ne menjen oda - állva maradjon. Valamiért úgy gondolja, hogy nem a kerítés vigyáz a zöldségekre, hanem mi vigyázunk a kerítésre. Szerencsére még nem csinált semmi bajt a trappolásával, mert a salátamagocskák még nem bújtak elő.
Egy kis versike a hisztiről: itt.

Jönnek a fogak

Miki továbbra is egy kis tündér. Kisebb kihagyásokkal. Ilyenkor hisztis. Ilyenkor én is. Ilyenkor vagyunk igazán szép pár. Szerencsére általában hamar lenyugszom, nagy levegőt veszek és megpróbálk mosolyogni arra a gyerekre, aki vinnyog, toporzékol, rángat. Nem könnyű. Ez a mosoly nem őszinte.
Ehhez az első(!) feszegetemahatáraimat korszakhoz most társul egy kis visítokmertfájafogam is. Már több egymást követő éjjelen is egyszer csak felvisít, de nagyon keservesen. Átmegyek hozzá ilyenkor, próbálom megvígasztalni, de csak feszíti és dobálja magát. Látszik rajta, hogy valami tényleg nagyon nem kerek. Mivel nem teljesen van észnél, nem igen lehet megnyugtatni. Sokszor még szopizni sem akar. Nagy harcok árán bekenem az ínyét fogzást könnyítő géllel és várom a csodát. Ha enyhül egy kicsit a fájdalom, akkor nekiáll cicizni és újra elalszik. Pár napja homeopátiás bogyócskát adok neki és azóta nem kel fel. Ma elfelejtettem adni neki. Remélem, nem kel fel. Egyik éjjel nagyon édi volt. Sikerült észhez térnie és átrohant az apjához, kiabált neki és próbálta felébreszteni. Ezt Szabi már nem díjazta annyira, mint én.

(Na, most sírt fel. Megyek elaltatom.)

Tiszteletbeli keresztszülők

Mivel szóvá vala téve, íme néhány szó a tiszteletbeli keresztszülőkről.
Név szerint Betty és Gábor. És nagyon szeretik Mikit. És Miki is nagyon szereti őket. Bár Gáborral kezdetben nagyon nehezen barátkozott meg. Volt, hogy kettesben nagytuk őket még tavaly nyáron és abban a pillanatban Miki éktelen ordításba kezdett. Pedig Gábor nagyon igyekezett megszerettetni magát vele. Ám az idő ezt a problémát is megoldotta. Már nagy a szerelem. Íme néhány kép e gyönyörű kapcsolat bizonyítékaként.

Kunsztok

Miki mostanában, mint a szivacs úgy szívja magába az információt. Eddig sem volt nehéz a felfogása, de mostanában egy-két alkalommal megmutatunk neki valamit és attól fogva tudja, hogyan kell csinálni, mire való stb.

Topogás:
Mint a mellékelt videó is mutatja, profi módon űzi ezt az ősi sportot. Hiszti közben is mesterien műveli. Videó később.


Köhögés:
Mutattuk neki, hogy illedelmesen úgy köhögünk, hogy a szánk elé tesszük a kezünket. Éles helyzetben még nem jut eszébe, de ha megkérdezzük, hogyan kell köhögni, a szája elé teszi a kezét és köhög. Illetve láttam már azt is, hogy köhögés után, még eljátsza szája elé tett kézzelis, hogy köhög. Olyan kis illemtudó.

Szívószál:
Mivel nem sikerült igazán megbírátkoznia a csőrös poharakkal cumisüveghez meg már nagyfiú, pár hete megpróbálkoztunk a szívószálas ivással. Először meg kellett róla győznöm, hogy ropi, mert nem akarta a szájába venni. Azóta viszont ügyesen iszik vele. Így már csak egy szívószálat kell magunknál tartani, ha megyünk valahová. Nem pedig egy cumisüveget. Kényelmesebb. Nagyfiúsabb.

Tegnap kint voltunk ültetni a kertben. Nagyon élvezte, hogy gereblyézhet, áshat, túrhat kedvére. Segített a magocskákat a gödrökbe szórni, miközben a magocskás mondókát mondtuk. Látszott rajta, hogy igazán boldog volt. Kertészkedés után még a dédiékhez is átsétáltunk úgy koszosan, sárosan. Illetve félútig sétált, onnan pedig vittem, mert vagy mindent meg akart nézni vagy visszafelé indult el. Én pedig úgy gondoltam, azért jó lenne célbaérni.
Tegnapelőtt is élvezkedett egyet a szentem. Elmentünk sétálni. És végre rájött, hogy szaladgálni jó. Anyáék előtt, mögött, visszafelé és keresztbe-kasul. Kimentünk oda, ahol Vác és Sződliget összeér, arra kicsi a forgalom. Miki boldogan kiabálva rohangált, kavicsokat szedett és jó nagyokat esett.Furcsa mód ez utóbbi most egy cseppet sem zavarta. Itt az ideje venni nevki egy kismotort, hogy tudjunk valóban sétálni menni, nem babakocsizni.