B.M. úr mostanában igencsak hisztis lett. Kifelé az idegeneknek mutatja, hogy ő milyen kis bájos meg nyugodt, de itthon...
Reggel ébredés után még egész kis cuki, de az idő múlásával előtör a hiszti is. Lóg rajtam, vinnyog, toporzékol és ha megfogom, akkor hanyatt dől és feszíti magát. Addig jó kisfiú csak igazán, amíg kint vagyunk. Úgyhogy mostanság délelőtt és délután is vagy sétálunk vagy az udvaron teszünk-veszünk. Ez igazából nem is olyan rossz, mert legalább foglalkozok a kerttel is. Apropó kert... Miki tegnap megmutatta a salátát. Aztán a másik salátát is. Aztán begyalogolt az egyik ágyásba, hogy a harmadikat is megmutassa, de arra persze nagyon vigyázott, hogy a kis "kerítésem" - amit pont azért tettem oda, hogy őkelme ne menjen oda - állva maradjon. Valamiért úgy gondolja, hogy nem a kerítés vigyáz a zöldségekre, hanem mi vigyázunk a kerítésre. Szerencsére még nem csinált semmi bajt a trappolásával, mert a salátamagocskák még nem bújtak elő.
Egy kis versike a hisztiről: itt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Hogy mutatta meg a salátát ha még ki sem bújt? :) Úgy ezrem Miki igazi zseni - vagy ő a Kiválasztaott? Uri utódja? :)
A felvetés teljesen jogos.
A most vetett saláta még nem bújt ki, de van néhány tavalyról maradt-kelt magányos példány.
Örülök, hogy figyelmesen olvasod a blogot.
sztem meg az anyai elfogultság szólt andiból, és igazából fű volt:)
üdv,
Boszi
Ezek olyannyira saláták, hogy még kedves Boszika is felismerné őket. :o)
Akkor tényleg hasonlíthattak rá. :)
Remélem majd megkülönböztti az avokádót és a mangót is, mert azokat én sosem tudom melyik melyik. :)
Megjegyzés küldése