Mikiszáj 3.

Tegnap reggel az ágyban próbáltam megszoptatni Karcsit. Már ott nehézségekbe ütköztem, hogy Miki nem engedett a helyemre, Szabi helyére kellett feküdnöm. Aztán mikor odabújtam volna Karcsihoz, Miki rám szólt:
-Menj innen! Karcsi nekem született.

Hétvégén készülődtünk, hogy átmenjünk a nagyszülőkhöz. Miki megkérdezte:
-A kicsi is jön?

Mostanában egyik kedvence a beszélgetés. Nagyon érdekes, hogy mit szűr ki az egyes beszélgetésekből, mit jegyez meg (általában mindent) és mi foglalkoztatja. Ha valamit elmondunk, elmagyarázunk neki, akkor többször is kéri egymás után, hogy újra meséljük el neki. Egyik kedvenc témája, hogy hogyan született a kistesó. De elmeséltette már a saját születését is. Ma este fürdetéskor az agyrázkódása történetét kellett többször elmesélnem.
Nagy kedvencei a bankok. Ismeri a legtöbb bankot, a logójukat, a reklámjukról nem is beszélve. És sokszor elmeséltette már, hogy mi is a dolguk.
-Anya elmesél, mit csinál OPT?

Miki vs. Karcsi

Mikor még a kórházban voltam Karcsival, teljesen zavaros érzéseim voltak az új gyermekkel kapcsolatban. Már az első pillanatban is láttuk, hogy nagyon hasonlít Mikire. Ettől nekem olyan érzésem volt az alatt a pár nap alatt, hogy ugyanabból a gyerekből van két példány. És folyamatosan Mikinek hívtam a picit. Furcsa volt. Aztán hazajöttünk és sokat segített, hogy egyszerre is láttam őket. Meg az is, hogy Miki kezdettől fogva a legtermészetesebb módon Karcsinak hívta a kistesót. Így nekem is elég hamar sikerült megszoknom az új nevet. Hát igen, így jár az, aki az utolsó pillanatban választ nevet. Emlékszem, Mikit is hetekig csak babának szólítottam, mert a Miki olyan furcsa volt...
Az azóta eltelt három hétben viszont bebizonyította a kis jövevény, hogy ő bizony nem Miki. Sok mindenben különböznek. Most, Még. Aztán majd meglátjuk...

Testalkat
Miki hurkás, duci baba volt. Most sem vékonyka. Karcsi nem duci, hanem izmos baba. És erős is. A fejét nem emeli, mikor ülésbe felhúzzuk, hanem végig egy vonalban tartja a gerincével.

Szopizás
Mindketten szerettek/szeretnek szopizni, de más a technikájuk. Miki szépen bekapta a cicit, addig szopizott, amíg fért belé, aztán beájult, Karcsi többször cicizik, rövidebb ideig. Aztán sok kis étkezés után alszik egy nagyobbat. A cici bekapásánál kicsit ügyetlenebb.

Hasfájás
Ebben egyformák. Karcsinak is fáj a hasa. Alighogy elkezd enni, hallom, hogy nagyon mortyog a hasa. Aztán szegény éles hangon fel is sír. Mikivel ellentétben ő viszont nem veszi be az orvosságot (Infacol), hanem inkább kiköpi. Karcsi sokat bukik is. Van hogy az összes szopizott tej visszajön, és mindkettőnknek át kell öltöznie. Remélem, hogy ez rövid időn belül magától megszűnik.

Babakocsi
Miki nem igazán szerette. Kezdetben morgott, ha rázta őt a kocsi, nehezen aludt el benne. Karcsi azonnal elalszik, ahogy beletesszük. Neki bejött.

Kendő
Tegnapelőtt vettünk Esztertől egy hordozókendőt. Biopamut. Bordó. Lana. Drága. Nagyon kényelmes. És vettünk egy órát is tőle. Márminthogy megtanított minket a használatára. Tegnap a falunapon be is vetettük új kendőnket és tudásunkat. Ügyesek voltunk. Sikerült jól megkötni. Karcsi pedig édesdeden aludt benne, semmi sem zavarta.
Anno Miki is kedvelte a kendőt, de őt elég későn kezdtem el hordozni egy igen gyenge minőségű kendővel (Kismama újságból rendelt). Ő már elég nehéz volt hozzá, majd fél éves. Hamar megfájdult tőle a hátam. Háton pedig nem tudtam őt vinni, mert menekült a kendő elől, ha fel akartam őt tenni a hátamra. Ezért vettük a háti hordozót (Liliputi), ami viszont bevált, szerelem volt első látásra.

Mikiszáj 2.

Miki beszéde rengeteget fejlődött. Már az esetek túlnyomó többségében helyesen ragozza a szavakat és a szórendje is megfelelő. Ha mégsem így lenne és kijavítjuk, azt pozitívan fogadja és elismétli helyesen az elrontott szót, mondatot, legközelebb - vagy néhány javítás után - pedig helyesen mondja.
Továbbra is van még két hang, amit nem sikerül kimondania: v és f. Ezek egymás zöngés és zöngétlen párjai, így lehet ebben valami összefüggés. Ezek a hangokat nem mindig ugyanazzal helyettesíti, hanem attól függően használ helyettük mást, hogy melyik szót mondja. Például:
fa --> sza
vonat --> nonat
viziló --> ziziló
víz --> zíz
vagyok --> jagyok
Ezt a két hangot leszámítva mindet tisztán szépen ejti.

Karcsival kapcsolatban is egyre több aranyos mondatot hallunk tőle.

Megyünk az utcán. Karcsi babakocsiban, Miki mellettem sétál. Szembe jön egyidegen néni.
Miki: - Karcsi jó! Nézd meg!
Dicsekszik.

Reggel egyszerre ébredtek fel. Én még ágyban feküdtem. Egyszercsak Miki beszaladt.
-Anya, kelj fel. Karcsi sír!
Aggódik.

Tegnap este fürdetés után törölgettem, öltöztettem. Épp feküdt a szőnyegen. Egyszercsak ezt hallom:
-Jajj, meghalok.
És vigyorog.
Pár perc múlva:
-Jajj, kidöglök.
Kérdem én, hol tanul ilyet a gyerek?

Féltékenység

Csak azért szánok ennek a témának egy külön bejegyzést, mert a legtöbben erről kérdeznek engem. Arról, hogy Miki féltékeny-e. szerencsére minden gondolkodás nélkül tudom rávágni, hogy nem. Miki abszolút nem mutatja semmi jelét a féltékenységnek. Sőt...
Úgy tűnik, hogy az első pillanattól kezdve teljes jogú családtagként fogadta be Karcsit. Már a születése előtt is úgy viselkedett, mintha itt lenne közöttünk.
Amennyire tőle telik vigyáz rá. Persze elég sokszor kell megmenteni tőle, hiszen sokszor nem figyel oda arra, hogy ne szorosan ölelje át, vagy előfordul, hogy nem mellé, hanem majdnem ráül.

Szóval ez a téma egyelőre nem aktuális.

3 hetes

Karcsi ma három hetes.

Olyan sok minden történt ez alatt a három hét alatt, hogy úgy tűnik Karcsi mindig is a család tagja volt.

Szerencsére nem okoz túl nagy gondot a két gyerek gondozása. Két hétig Szabi is itthon volt velünk, de ezen a héten már hármasban próbáltuk átvészelni a napokat. És azt kell mondjam, hogy ötösre vizsgáztunk. Na, jó. 5,-ra. Kisebb nagyobb bakik adódnak, de nagy probléma nem volt eddig. Előfordul, hogy Karcsi sír, míg Mikit látom el, vagy hogy Miki hisztizik (mostanság ez igen gyakori), de ezek beleférnek.

Nem érzem magam olyan fáradtnak sem, mint mikor Miki volt ilyen pici, holott akkor csak egy emberkére kellett összpontosítanom. Valószínűleg már nem terhel le szellemileg, hiszen nem új a feladat. És most előfordul, hogy napközben megengedek magamnak egy kis alvást. Ezt anno kihagytam. Lehet, hogy hasznos lett volna nem így tenni.

Az éjszakák egyelőre nem mutatnak semmiféle kialakult rendet. Előfordult már, hogy éjjel fél kettőkor feküdtünk le, mert Karcsi este 11-kor úgy döntött, hogy ő felkel és ha ő nem alszik, akkor kézben akar lenni. Tegnap és tegnapelőtt viszont este 11 körül sikerült elaltatni, aztán már csak egyszer kelt fel éjjel és a következő etetés már reggel 6-7 körül volt.

A szopizás és ezzel együtt a súlya is nagyon jól alakul. 5 napos korában visszanyerte a születési súlyát (3950g), majd a következő egy-egy hétben 270g-ot illetve 300g-ot hízott. A mellszívóval nem sikerült tejet fejnem, így egy kicsit aggódtam, hogy nem lesz elég neki a tejem, de megpróbáltam kézzel és 100 ml lett az eredmény. Azt hiszem a szerkentyűvel lehet valami bibi.