3 hetes

Karcsi ma három hetes.

Olyan sok minden történt ez alatt a három hét alatt, hogy úgy tűnik Karcsi mindig is a család tagja volt.

Szerencsére nem okoz túl nagy gondot a két gyerek gondozása. Két hétig Szabi is itthon volt velünk, de ezen a héten már hármasban próbáltuk átvészelni a napokat. És azt kell mondjam, hogy ötösre vizsgáztunk. Na, jó. 5,-ra. Kisebb nagyobb bakik adódnak, de nagy probléma nem volt eddig. Előfordul, hogy Karcsi sír, míg Mikit látom el, vagy hogy Miki hisztizik (mostanság ez igen gyakori), de ezek beleférnek.

Nem érzem magam olyan fáradtnak sem, mint mikor Miki volt ilyen pici, holott akkor csak egy emberkére kellett összpontosítanom. Valószínűleg már nem terhel le szellemileg, hiszen nem új a feladat. És most előfordul, hogy napközben megengedek magamnak egy kis alvást. Ezt anno kihagytam. Lehet, hogy hasznos lett volna nem így tenni.

Az éjszakák egyelőre nem mutatnak semmiféle kialakult rendet. Előfordult már, hogy éjjel fél kettőkor feküdtünk le, mert Karcsi este 11-kor úgy döntött, hogy ő felkel és ha ő nem alszik, akkor kézben akar lenni. Tegnap és tegnapelőtt viszont este 11 körül sikerült elaltatni, aztán már csak egyszer kelt fel éjjel és a következő etetés már reggel 6-7 körül volt.

A szopizás és ezzel együtt a súlya is nagyon jól alakul. 5 napos korában visszanyerte a születési súlyát (3950g), majd a következő egy-egy hétben 270g-ot illetve 300g-ot hízott. A mellszívóval nem sikerült tejet fejnem, így egy kicsit aggódtam, hogy nem lesz elég neki a tejem, de megpróbáltam kézzel és 100 ml lett az eredmény. Azt hiszem a szerkentyűvel lehet valami bibi.