Eltűntünk

Az utóbbi pár hónapban igencsak eltűntünk.Valahogy nem volt időm/kedvem írni.
Az ősz vége kicsit zűrösen alakult. Kicsúszott alólam a talaj és nem találtam a lelki egyensúlyom. Ingerült voltam, alig aludtam, nem találtam a helyem. Kinek van így kedve írogatni?
Aztán közben a Mézeskalácsfalun is dolgozni kellett. Csodásan sikerült. Hihetetlen mit sierült összehoznunk. Annak ellenére, hogy ez egy igazán nagy pozitív érzés-löketet jelentett, ez is csak lefelé lökött az érzelmi lejtőn.
Úgy látszik ez az ősz-tél most ezt hozta.
Most, hogy közeleg a tavasz (bár ez nem látszik, mert idén sokszor esik a hó, de én tudom), összeszedtem magam. Valójában semmi konkrét oka nem volt ennek a lelki felfordulásnak, úgyhogy viszonylag egyszerűen meg lehetett oldani. Ki kellett várni a végét.
És most itt a vége, fuss el véle...

Januárban vissza kellett volna mennem dolgozni is. Azt hiszem ez is nyomasztott egy kicsit, bár nem rágódtam ezen túl sokat. Sokkal inkább rágódtam azon, hogy menjek-e vissza egyáltalán és hogy szabad-e otthon maradni, mit szólnak hozzá mások. Végül az első munkanapomon fel is mondtam. Úgy döntöttem, hogy nem vállalom azt, hogy még fáradtabb, még bolondabb legyek a gyerekekkel, Szabira pedig még több dolog háruljon. Elég, ami azért hárul rá, mert nem vezethetek. Most épp álláskeresési támogatáson vagyok. Aztán meglátjuk, hogy mi lesz. Valószínűleg maradok simán itthon. Ahogy Edina mondta: a TB-t befizetem, nyugdíjat meg úgysem kap majd senki. :) Megkönnyítette az elválást a munkahelyemtől, hogy kitaláltuk Szabival, beszállunk Edináék vállalkozásába. Kezdetben csak lelkesedésből, de ha esetleg sikerül jó dolgokat kitalálnunk, talán lehet folytatása is. A Club Karos Spa népszerűsítésén, weboldalán, Facebook kampányán dolgozgatunk. Új kihívások, új lendület. Juhhéjjjj!

Vackor kirándulás

Az ovis Vackor természetjáró klubbal a váci tanösvényen jártunk szombaton.

Apa kirándul

Békalencsés tó

Nádasban

Cukipofa

Banánozok, háttérben piros mellényben a "csaj", Lilla

Csimpánz-póz

Szép hely. Biztosan elmegyünk majd máskor is, hogy más évszakban is lássuk a helyet.

Karcsi és Erzsi mama

Karcsi és Erzsi mama kapcsolata igen viharos. Valamiért eddig Karcsi nem tudta elviselni a mamát. Nem volt hajlandó átmenni, ha az utcán meglátta ki akarta kerülni, ha pedig "véletlenül" otthagytuk a nagyszülőknél képes volt egy órán keresztül sírni. Semmi okát nem láttuk ennek a viselkedésnek. Semmi olyan történésről nem tudunk, aminek ezt kellett volna kiváltania a legcsekélyebb mértékben is akár. Volt egy-két dolog, amit Karesz felrótt a mamának, de a kapcsolatuk ekkor már meglehetősen rideg volt. Mármint Karesz részéről. Azt az esetet szokta felemlegetni, mikor odapisilt a szőnyegre és a mama leszidta meg a fenekére csapott.
Karcsi "túláradó szeretete olyan kedves mondatokban nyilvánult meg, mint "menj haza mama", "nem kell mama", sőt elhangzott a "nem szeretem mamát" is.
Régóta vágyunk már arra Szabival, hogy egy-két napra el tudjunk menni valahová kettesben. Kicsit kipihenni a gyerekeket. Na ez úgy, hogy Karesz nem áll szóba a nagymamájával szinte lehetetlennek tűnt eddig.
Aztán most úgy látszik, hogy minden megváltozott. Karesz 180 fokos fordulatot vett. Mindannyiunknak az a véleménye, hogy az óvoda van rá ilyen jó hatással. Hétvégén Miki a mamához készült éjszakára. Papa nem volt itthon, gondolták, hogy legalább nem lesz a mama egyedül. Megkérdeztük Karcsit, hogy ő is akar-e a mamánál aludni és nem tiltakozott. Szépen átment a mamával. Miki az úszás után csatlakozott hozzájuk. Én direkt nem mentem velük, hogy nehogy problémázzon. Állítólag csak megkérdezte, hogy hol van anya, de nem kezdett el hisztizni, hogy hazajön.
Reggel értük mentem, mert Vackoros bicikli kirándulásra mentünk. Mama azt mondta, hogy semmi baj nem volt az éjjel. Következő este megkérdeztük Karcsit, hogy hol alszik. És azt mondta, hogy a mamánál!!! Át is vittem. Másnap este láttam újra. És semmi probléma nem volt. Yipppiiiiiiii+
Apával már nézegetjük a wellness szállodák hétvégi ajánlatait! Köszönjük Karcsi!

Judo

Tavaly Miki járt néptáncra az oviban. Sajnos, a viselkedése miatt sokszor visszaküldték a csoportba az óráról. Ennek így sok értelmét nem láttuk. Arra gondoltunk, hogy valami mást kellene találni neki. Valami testhezállóbbat, valaki olyan embert, aki tudja őt tolerálni. Láttuk kiírva a z oviban, hogy ovis judo indul a suliban. Mivel Miki így is ninjának képzeli magát ez jónak tűnt. Én titkon abban is reménykedem, hogy mivel a judo nem az ütésekről szól, leszokik a karatecsapkodásokról is.
Szóval elmentünk megnéztük magunknak. Kicsit izgultam, hogy mit fog kezdeni a judos néni az én nem egyszerű fiammal.
De megnyugodtam. Linda "néni" szigorú, de abszolút kedves. Kiabál velük, néha csúnyán beszél, de süt róla, hogy imádja ezeket a rosszcsontokat. :) Szerencsére Miki mind a kiabáláshoz, mind a csúnya beszédhez hozzáedződött már, így nem zavarja meg a lelki világát. :) Azt hiszem Miki végre jó helyre került. A testalkata alapján is inkább ez való neki, mint a tánc.
Az első órán úgy két hete még én is ott voltam. Végig bohóckodta az egészet, nem tudott egy helyben megállni egy pillanatra sem. Tegnap is én vittem be őt. Olyan boldogan rohant a többiekhez... Imádja. És ahogy látom a többiek is ismerik őt és talán jobban el is viselik, jobban tolerálják, mint a felnőttek vagy akár a saját csoporttársai. A játszótéren vártuk meg őt, ahol megkérdezte tőlem egy kisfiú, hogy jön-e ma a Miki judora. (Ő sajnos zongora óra miatt nem.) Szóval ismerik őt, érdeklődnek iránta a kisiskolások is. (A kisiskolások és az ovisok együtt edzenek.)
A képeken Miki a pici kék ruhás.

Futás

Fogócska

Bukfencezni tanul

Gyömösz

Karcsiszáj

Mamáéknál voltunk és valaki játékbó rácsapott Karesz fenekére:
-Hagyd békén a fenekemet, azaz én seggem!