Az egy hétig tartó betegség után Mikibe újra visszatért a huncutka. Egész nap magyaráz, tesz-vesz, rendezkedik és nevetgél. És még hozzá milyen édesen teszi. Ma is feküdt a párnán a földön, Szabi a fotelban ült, én a kanapén. Miki hol engem, hol az apukáját leste és fel-fel nevetett. Olyan édes utánozhatatlan Miki-nevetéssel.
Így hasal egy igazi huncut
Lelkesen osztogatja a puszikat is. Ritkán magától is, de kérésre mindenképpen. Csak néha rázza a fejét, hogy ő bizony nem ad. És most már cuppan is ám az a puszi.
Csoda, hogy nem hallja mit mondok?
2 megjegyzés:
jó ez a blog, de akkor most mi lesz annak az édes kis könyvnek a sorsa, amit tőlünk kaptál?:)
esetleg elajándékozod?:)
Az édes kis könyvet, úgy döntöttünk, eltesszük a következő porontynak. Az az igazi, ha a kezdetektől vezetjük.
Ha pedig esetleg a következő nem fiú lesz (segítek: lány), akkor is megfelel a kék színű könyv. Pont ez lesz a poén benne. Majd mesélheti az unokáinak, hogy "A szüleim fiút vártak". (Pedig nem is mi, hanem egy Boszi):o)
Megjegyzés küldése