Zenebölcsi

Csütörtökön Zenebölcsiben jártunk Vácon.

Jó koránmentünk, a 8:35-ös busszal. Most nem kértem meg senkit, hogy segítsen a babakocsit feltenni. Nem is segített senki. Felcibáltam, könnyebb volt, mint gondoltam. A buszsofőr sem volt valami előzékeny, ugyanis elindult mielőtt leültünk volna. Na, de kemény csávók vagyunk mi. Megoldottuk.

A játszóháznál már nagyobb akadályokkal találtuk szemben magunkat. 9-kor nyitnak, mi pedig már 8:45-kor ott voltunk. Semmi gond, gondoltam, megvárjuk. A baj csak az volt, hogy majd megfagytunk az utcán. No, meg az, hogy az ovónéni 10 percet késett. És azt sem mondta fapapucs. És ezeken túlmenően még szimpatikus sem volt. Viszont a játszóház melletti bicikli boltos bácsi (Mikinek bácsi, lehet, hogy nálam fiatalabb) nagyon kedves volt és behívott minket a boltba, hogy ne kint fázzunk. Ritka rendes ember. Majd egyszer megháláljuk neki.

A Zenebölcsi nem volt valami nagy szám szerintem. Kicsit rohanósra sikeredett. Egy igen magas hangú néni tartja. Nekem ezzel csak az a bajom, hogy lehetetlenség együtt énekelni vele, pedig ez lenne az egyik feladat. A dalok ismeretlenek voltak. Tetszett, hogy kaptak fából készült hangszereket a gyerekek. Csörgőt, dobot meg mindenféle kereplőt. Viszont mire Miki megbarátkozott volna velük, vissza is vették őket. Egy pár percig míg klasszikus zene szólt zseblámpával világíthattak a zene ritmusára. Ez is jó ötlet, de megintcsak hamar elvették tőlük a lámpákat. Fél óra nagyon nem elég ilyen sok dologhoz. Összességében nem tetszett a foglalkozás. Lehet, hogy próbálkozunk majd még vele, de valószínűleg csak a játszóházba fogunk járni, hogy ismerkedjen más gyerekekkel, a foglalkozásokat pedig hanyagoljuk majd.

Hazafelé már segítettek - újra kérés nélkül - felszállni a buszra.

A határ úton toltam felfelé a babakocsit és lelkesen magyaráztam Mikinek, mikor észrevettem, hogy nagyon előre dőlt. Visszadöntöttem és akkor láttam, hogy elaludt. Hazaérve levettem róla a ruháit és lefektetem az ágyba. Ő még erre sem ébredt fel, úgy kipurcant.

Így.