Alma

Karcsi pár napja nagyon nyafka. Reggel még csak-csak elvan, de aztán napközben teljesen rapszodikussá válik. Nem akar aludni, nyafog, ha leteszem, vagy azért mert felveszem. Este pedig órákat kell könyörögni neki, hogy elaludjon. Általában csak az apukája tudja elaltatni, úgy hogy teljes sötétségben és csendben szorosan magához öleli és ütögeti-rázza a fenekét.
A családi kupaktanács úgy döntött, hogy ennek csak egyetlen oka lehet. A gyerek éhes. Kissé beszűkült a gondolkodásunk, de más értelmes ötlet nem jutott eszünkbe. Így elveimmel és terveimmel ellentétben - miszerint 6 hónapos koráig csak anyatejet kap -, tegnap megkóstoltattam vele az almát. Egy fél alma levét nyomtam ki és higgítottam fel vízzel. Néhány kanállal adtam neki belőle. Tetszett neki. Olyannyira, hogy megfogta a kanalat és a szájába húzta. Ami a szájába került azt pedig nem nyomta ki a nyelvével, hanem ügyesen lenyelte. Ezek után ma egy teljes alma levét kapta higgítatlanul. Benyelte. Tátogott, ha a kanál a szájához közelített, az utolsó kortyokat pedig már közvetlenül a pohárból itta ki. Alig ment mellé valami. Utána még szopizott is egy kicsit. Rég nem láttam ilyen elégedett döbrögi fejjel. Dugig ette magát. Nem is nyiffogott utána. Inkább jókedvűen magyarázott és tornázgatott. Négykézláb állva előre hátra hintáztatja magát.
Úgy látszik, hogy mivel elég sokat mozog a tápanyagigénye is előbb nőtt meg mint más kisbabáké. Azt tervezem, hogy úgy egy hónapig csak gyümölcsöt kap, aztán megpróbálkozunk a zöldségekkel is. aztán persze meglátjuk, hogy mit hoz a holnap.