Tegnap meglátogattak minket Bettyék. A bejegyzésnek itt vége is van, hiszen nem voltunk itthon. Sétáltunk Edináékkal.
Kicsit kezd úgy festeni a dolog, hogy direkt nem vagyunk itthon vagy nem engedjük be őket. (Múltkor ugyanis nem nyitottuk ki az ajtót Bettynek, mikor jött, mert nem hallottuk. Pedig vártuk. Mi lett volna ha nem is várjuk.) Pedig nem így van. Becs' szó! :)
Egy előre elengedett telefonhívás sokat lendítene a helyzeten. Már ha meghallom és felveszem. :) Szerencsére Szabinak is van telefonja.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése