Edináék nálunk jártak a hétvégén. Valószínűleg sikerült egy életre elvenni a kedvüket a gyerekvállalástól. Mikire szinte nem lehetett ráismerni. Csak azért szinte, mert a tapasztalt szülő sajnos nem először találkozik a hiszi nehezített változatával, így ha ismétlődik, felismeri a hiszti köd mögött édes-aranyos gyermekét. Szóval hiszti volt. De nem is kicsi. Mindenért. Először is előjött a klasszikus a-vendég-csinál-mindent szindróma: Edina altat, Edina mossa a kezemet, Edina pelenkáz, Edina öltöztet, Edina, Edina, Edina és csak azért is Edina. Na, itt kellett volna hátradőlnöm és élvezni a semmittevést. De a jó barátnő megpróbálja megmenteni a barátnőjét. Kiabáltunk vele, hogy viselkedjen, aztán ő is kiabált és az egész egy szép egységes káosszá olvadt egybe kiegészítve egy-két ordítással, földhöz csapkodással és fenyegetőzéssel.
Aztán felhívtuk mamát és Miki nála aludt :)
Béke, csend, nyugalom...
Éjszakába nyúlóan beszélgettünk, pletykálkodtunk, reggel Catanoztunk egyet és sétáltunk a faluban. Jó ha az immobil embert időnként meglátogatják mobil barátai. Isten tartsa meg jó szokásukat.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése