Edina és Peti nálunk jártak a hétvégén.
Olyannyira, hogy itt is aludtak. Miki megszerette őket. Egyáltalán nem fél tőlük, sőt mire leértem az emeletről köszönteni őket Miki már Edina ölében üldögélt.
Este étterembe mentünk. Nagymama vigyázott Mikire. Állítólag jó gyerek volt és nagyon könnyen elaludt. No, de persze a nagymamák elfogultak.
Két mókás dolog is történt:
Kérdezgettük Mikitől: "Hol van Edina?" Vagy a telefonra mutatott - ami teljesen logikus, hiszen ott szokott lenni eddig -, vagy Petire (ezt még mi sem értettük).
Miki vasárnap reggel szokás szerint kelt fel. Szopizás, masszázs, öltözés. Az emeleti folyosón sétálgatva betévedt a vendégek szobájába. Az ágyra pillantva elkerekedtek a szemei. "Hát ezek meg mit csinálnak itt?" Majd vigyorogni kezdett Edinára. Majd kijött. Visszament. Vigyor. És ezt még úgy 96 alkalommal ismételte meg. Nem hitt a szemének.
2008. február 18., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése