Miki nem lett rosszabbul, így nem mentem vele orvoshoz. Csak még több betegséget kapna el a váróteremben. Ha bejelentkezünk akkor is minimum 20 percet kell várni a többi beteg gyerek között.
Így maradtak a házi praktikák (fokhagymás méz, mézes kamillatea) és a homeopátia. No meg persze az orrcsepp, az orrspray és a szipóka.
Olyan szép tavaszi idő volt ma, hogy betegség ide vagy oda, úgy döntöttem sétálunk egyet. Megnéztük Mamát, aki ugyancsak beteg és már két napja nem járt nálunk, és a dédiéket is.
Ja, és új homeopátiás szert vezettem be. A nasst. Vettem csokit, kekszet, nápolyit. Sokat. Én ettől fogok meggyógyulni. Vagy ha azt nem is, de legalább látványos változást fogok tapasztalni a hátsó fertályomon. Progresszív növekedést. De hát ennyi már csak kijár egy betegnek...
Miki is belevetette magát az élvezetekbe. Uzsira bevágott két sütikét. Íme az eredmény:
Ezen eredmény jelenleg már az én nadrágomon és pólómon található, ugyanis valamilyen okból kifolyólag úgy érezte, hogy mindenképpen hozzám kell bújnia ezzel a maszatos képpel. A képen a fél süti még a szájában van.
Aztán kitört belőle a huncut:
Ma este törölközés közben mondókázni kezdtem neki, mert nagyon nyafogott. A "Megy a hajó a Dunán"-t mondtam neki. És ő már az elején mutatta hogyan forog a kerék. Most először. Olyan okos a mi pici babánk. Büszke vagyok rá nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése