A már tavaly beszerzett hintát még mindig nem sikerült beüzemelni. No, nem a szakmai tudás hiányzik hozzá. Hol az idő, hol az akarás, hol a megfelelő csavar hiányzik. Hol pedig a nemtudomhollennealegjobbhelyen üti fel fejét. Szóval a szép piros hinta csak csücsül az emeleti nagyszoba padlóján. De mi így is tudunk ám hintázni. Hintaszékben! Régebben többet ugyan, de néha-néha mostanság is meghintáztatom Mikit. Miki pedig minden reggel meghintáztatja a hintaszéket. Csak nehogy elfásuljanak a tagjai. Olykor-olykor még utasa is akad. Egy baba vagy egy plüss játék.
Tegnap reggel a felhúzható fürdős békája volt az áldozat. Én még lustán henyéltem az ágyban. És mi hallok? Igen, egyrészt kopogást, ahogy a hintaszék a padlónak ütődik, de most nem erre gondolok. Szóval egyszer csak ezt hallom: "Hmta, hmta". És mit látok? Az én pici fiam nagy átéléssel hintáztatja a békát.
Csuda ügyes kismanó. Azóta kérésre is sokszor megismételte a hinta palinta babaváltozatát.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése